Minden a régi marad, én nem tervezek reformokat az új évre... Megmarad a bejegyzések stílusa és esetlegessége is...
A zenénél tudjuk, hogy a szöveg is fontos, de a következő dalra ez különösen igaz. Az előadó Hofi Géza, egyik nagy kedvencem. Róla általában, Koós Jánossal előadott, Macskaduettje vagy Próbálj meg lazítani című örökbecsű slágere jut eszébe mindenkinek ha zenét emlegetünk, az én régi szívem csücske mégis egy másik dal, ami sokkal mélyebb értelmű. Van benne, érzelem, politika, humor és ami legszebb, hogy ezeket mindenki saját magának mazsolázhatja ki a szövegből. Az én értelmezésem szerint ez egy több szempontból is életigazságokat tartalmazó és nagyon igaz dal, de egyrészt senkit nem akarok befolyásolni, másrészt gondolataim nagy része nem tartozik az internet nyilvánosságára, ezért csak halgassátok meg.
Ezt a dalt "küldöm" (mint egy kívánságműsorban) azon barátaimnak, akikkkel tudtam találkozni és néhány kedves pillanatot varázsoltak életembe, amíg otthon voltam: Vöri, Guszti, Vera, GaTa, Tamás, Dóri, Norbi, Yoda, Metálos, Magdus, Laci, Werocs, Samu, Szakáll, Balázs, Mikey, a Dundi Pocak zenekar és a Kiskorsó "személyzete". Akikel nem tudtam találkozni, pedig szerettem volna, szintén említést érdemelnek: D'Artagnan, Tuky, Gábor, Bálint, Simi és még sokan mások, ne haragudjatok, az idő sajnos véges. De Mindannyiótoknak köszönöm, hogy Vagytok nekem!
A kép a zenéhez az "elérendő cél" a jövőben...
Hofi Géza : Egy kiöregedett vadászkutya dala
Amikor még fiatal voltam,
Erdőbe vittek ahol vígan kóboroltam.
Űztem én a nagy és kis vadat,
Jutott nekem mindig néhány apró kis falat.
Régen volt!
Az évek jaj, szép lassan teltek,
Míg loholtam én, mások vígan pihentek.
Lábam szívem már nem fiatal,
Az ígéretekből maradt egy dal.
Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a nyugdíj rendelet,
Értetek a szívem majdnem megszakad.
Hogy hittem én, én ifjú állat,
Jó lesz nekem majd mindenkor tenálad.
Hisz a gazda mindig úgy kényeztetett,
Csak gyomorrontáskor éheztetett.
Egy kiöregedett vadászkutya,
Vonyítva ül a kátyuba.
A hűséget én nemcsak mutattam,
Emlékezz rá, érted mennyit ugattam.
Ti kiöregedett vadászebek,
Csont helyett jött a kamatadó rendelet,
Értetek a szív majd megszakad.
De a rosszban jó, hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni már szabad,
Hogy ugatni még szabad!
Nem tudom én mit hozz a holnap,
Az új kutyák mind frissen csaholnak.
Nem tudok én mást vonyítani.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett.
Az igazságból elveszett az "i"!
http://rapidshare.com/files/81307788/04_Kioeregedett_vad_szkutya.mp3
Legyetek jók, ha tudtok!
