Éljen az irodalom! Ha már én is írok, az új év egyetlen újítása az lesz, hogy verseket is fogok feltenni a továbbiakban. Persze először a profik jönnek, aztán talán később pár saját is, de nem vagyok sajnos tehetséges, csak néha rám jön...
Ady Endre: A fekete zongora
Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az élet melódiája.
Ez a fekete zongora.
Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.
Legyetek jók, ha tudtok!