Hosszú, de igazolt távollét után újra jelentkezem. Az igazolás: péntek reggeltől, kedd éjjelig kirándulni voltam. Célállomás: alapvetően Krakkó, Zakopane, Auschwitz, de a köztes érdekességek sem maradtak ki. Tegnap szerettem volna már írni, de hol volt netem, hol nem, és amikor nekiálltam, akkor meg éppen elment, így inkább olvasgattam, meg filmet néztem.
De akkor most következzen a kirándulásbeszámoló:
Péntek: indulás reggel fél hatkor Poznanból, tehát a társaság komplett hulla volt, előző este én nem is aludtam, de a többiek nagy része sem többet 1-3 óránál. Persze buszon soha nem tudtam aludni, akkor sem, így jól indult a dolog. Fél 12 körül értünk Czestochovába, ami a legnagyobb lengyel zarándokhely (Jasna Góra) és meglátogattuk a pálos apátságot. A túra jellegzetessége már itt kiderült: az öt nap alatt vagy vártunk vagy futottunk... Az apátságot is lezavartuk kb. egy óra alatt, pedig ahogy a többiekkel beszélgettünk szívesen elnézelődtünk volna kicsit. A hely több szempontból is említésre méltó: itt van a "Fekete Madonna" nevű kép, amivel II. János Pál is sokszor szervezett körmeneteket, még lengyel püspök korában, templomtornya a legmagasabb Lengyelországban, Segítő Szűz Mária kultusza nagyon jelentős. De indulni kellett a következő állomásra: egy XIV. századi kastély romjai Ogrodzieniecben. Apátságlátogatásra nem volt jó az esős, ködös és hűvös idő, de a várromoknál nagyon jó képeket lehetett csinálni. Persze csak 40 percet töltöttünk ott... Aztán kicsit elkésett ebéd négy óra körül és indulás Krakkóba. Este hét után értünk oda, és megkerestük a hotelt, vagyis hostelt. Lényeges különbség, ugyanis hat-nyolc ágyas szobák voltak, emeletes ágyakkal... Este buli, sörözés, majdnem reggelig.
Szombat: 10-től kettőig városnézés, angol nyelvű idegenvezetéssel. Persze itt is rohantunk... Ráadásul az idegenvezetőnő komplett idióta volt, és szörnyen nézett ki: az ötvenes évei közepén járt, és rózsaszín szőrmekabát, meg rózsaszín, vastag műanyag keretes szemüveg volt rajta... Megnéztük a belváros összes nevezetességét: királyi palota, ahol a templomtoronyban lévő Nagy Zsigmond harang megérintése komoly babonás erővel bír (szerencsét, boldogságot, meg egyéb utópisztikus dolgokat hoz), Régi Piac tér, a bazárral, ahol minden szuvenírt csillagászati áron adtak, és a Szent Mária templomot, amihez kötődik a kürtös legendája. Erre kíváncsi voltam, mert a történetet ismertem már: 1241-ben a tatárok éjszaka közelítették meg Krakkót és a templomtoronyban strázsáló kürtös észrevette őket, majd játszani kezdett kürtjén, hogy figyelmeztesse a városlakókat. Azonban egy pontosan célzott tatár nyílvessző átszúrta a torkát, így azóta minden órában elfújják a "hejnalt" az emlékére és mindig ugyanott szakad meg. (Persze hősiessége nem volt hiábavaló, mert megmentette a várost). Végül mégis hiányérzetem volt, mert a gyors tempót nem nekem találták ki... Utána szabadidő (másfél óra - arra, hogy ebédeljünk, szuvenírt vegyünk, vagy megnézzük, amit még szeretnénk megnézni, tehát édes kevés), amiben elvittem spanyol barátiam egy részét a Balaton nevű magyar étterembe. Végülis nem volt rossz, persze az ízek, csak megközelítették a hazait és az árak csillagászatiak voltak. Babgulyást ettem, amit jól meg kellett sóznom és erős paprikát is kellet pluszba kérnem, de úgy már egész jó volt. Délután Wieliczka és az Öreg Sóbányák. Na meg rohanás, legalább még egyszer annyi időt el tudtam volna tölteni ott... Persze a sóbánya sem lehet meg nélkülünk: a legenda szerint Szent Kinga útmutatásával bukkantak rá a lengyel bányászok a kincset érő sórétegre, az ő emlékére kivájt kápolna olyan nagy, hogy inkább templomnak nevezném. Este vissza Krakkóba, vacsora egy zsidó étteremben (az igazat megvallva a kóser konyha nem fog a kedvenceim közé tartoznia a jövőben...), majd az egyik kocsmában iszogatás, zene 3 óráig. Aztán pót-városnézést rendeztem és sétáltam több, mint két órát és megnéztem például a régi városházát. Így 5 után értem vissza a szállásra.
Vasárnap: 8 órakor reggeli, így 7-kor táskaösszerakás, aztán ébresztő reggeli hidegzuhany. Reggeli után indulás Zakopaneba. Odaérkezésünk után rögtön felmentünk az egyik csúcsra, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt. Aztán városnézés Zakopaneban, gyönyörű faházakkal, érdekes öregtemetővel és rengeteg szuvenírárussal... Vetem egy tradicionális lengyel cowboykalapot... Nagy poén volt, mert mindenkit sikerült megmosolyogtatni vele. A haszna, pedig: a délutánra megjövő esőben, a szövetkabátommal társítva majdnem teljesen vízálló voltam, és nem kellett esernyő. Utána szálláselfoglalás. Miután 7 km.-re voltunk a centrumtól így az estét ott ütöttük el. Tanultunk lengyel dalokat, és énekeltünk angol nyelvű slágereket. A lényeg viszont: 8 körül elkezdett szakadni a hó és egyig esett!!! Fél kettőkor pedig kimentünk egy nemzetközi hógolyócsatára... Két órára... Mst már tudom, hogy fél óra alatt annyira le tud hűlni az ember keze, hogy utána már semmit sem érez...
Hétfő: a nap egyetlen szervezett programja egy 12 kilométeres túra a Magas Tátrába, de ez 10-től 3-ig tartott. Viszont fantörpikus volt! Bár az idegenvezető itt is rohant, de a gyönyörű hegyek, hangulatos hegyi patakok és a hóval borított fenyvesek mindenért kárpótoltak. Nagyon tetszett. Jó volt újra igazi hót látni, és igazi hegyeket. Erről pár kép többet mond minden szónál, de az egy következő befirkálás lesz.
Kedd: reggeli után elvonulás Wadowicebe, ami II. János Pál szülővárosa. Megnéztük a templomot, ahol pap volt, a szülőházát és a múzeumot, egész jó volt. Utána irány Auschwitz. Erről nem írok sokat... Megrázó volt és kész... Este 8 körül visszaindulás Poznanba, ami laza 5 és fél órás útnak volt tervezve, végül egy óra után értünk vissza, de akkor még Loredanaval, Paoloval és Chlemoval elmentünk a Czytelniaba...
A képek mindjárt érkeznek...
Legyetek jók, ha tudtok!
