Készüljetek, ma pótlok… Régen nem írtam, ennek több oka is volt. Egyrészt net még mindig hol van, hol nincs (bár nagyon úgy néz ki, hogy csak ezen a szinten szórakoznak pár szobával, na mindegy nem is ez a lényeg). A másik pedig, amit a címben már említettem.
Lassan két hete, hogy visszajöttünk a kirándulásról, de ami azóta történik… Majdnem mindenki elvesztette a józan eszét. Minden este van valami, emberkék összejönnek, reggelre szétmennek, nagy összeveszések, gyakran kibékülés nélkül, és pár emberkénél túl sok alkohol. Nagyon érdekesen alakulnak a dolgok.
Az alap menetrend egyébként maradt: szinte az összes órám hétfőn, kedden van, kedd este és csütörtök este erasmus bulájok. A különbség: a tanárok még több olvasnivalót adnak, és a bulájoknak később van vége. Nagy a népvándorlás, van aki kiköltözik a kollégiumból, és van aki be. Utóbbiakat nem értem…
A hét egyik kiemelkedő eseménye szerdán volt: meglátogattuk a helyi sörgyárat, vagyis a Lech-szentélyt, ehhez van egy kép is: a keverő-tartály és én. Persze valami furcsa oknál fogav fotózni csak itt lehetett, az üvegtöltőben és a csomagolóban nem. Azt hitték talán, hogy így akarjuk ellopni a receptet.
Fontos információra is szert tettem: a helyi focicsapat, vagyis a KKS Lech utolsó hazai meccsét a téli szünet előtt december 8.-án játssza, tehát arra a napra van programom.
Kedden írunk lengyelből, másfél órás teszt. Nagy-nagy poén lesz, főleg mert egyelőre a csoport nagy része annyit ért a dologhoz, mint egy csimpánz a gyémántcsiszoláshoz, de majd talán a hétfői órán megvilágosodunk. Kedvenc posztszocializmus tanárom kitalálta, hogy hétfőn én referáljak az egyik olvasmányból, merthogy órán úgyis sokat beszélek, nesze neked reneszánsz ember. Na mindegy, így legalább hivatalosan sem unatkozom a hétvégén. Na nem mintha amúgy így lenne, nagy ez a város, sokat lehet sétálni itten.
Egyelőre ennyi, de hamarosan újra jelentkezem.
Legyetek jók, ha tudtok!
