Mindenkitől elnézést az újabb hoszabb kihagyásért. A magyarázat: nem volt netem múlt hét hétfőtől, e hét hétfőig, ugyanis elköltöztem egy másik szobába. Mától viszont, többé-kevésbé visszatérnek a dolgok a régi kerékvágásba.
A múlt hét másik, nem teljesen szürke hétköznapnak tekinthető eseménye, a születésnapom volt. Ebből az alkalomból kaptok most egy "ünnepi" bejegyzést, a többi majd később.
Szóval betöltöttem a 26-ot, így már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Kicsit fura érzés, de különösebben nem érdekel, ahogy szinte semmi sem… Szerveztem egy kis összejövetelt kb. 30 itteni baráttal, ismerőssel. Főztem, meg iszogatunk, aztán elmentünk a Bunubába, némi időelcsapásra. Persze nem az én születésnapom lett volna, ha nem szúródik el az egész, mert még itt a konyhában ellopta valaki kedves ukrán barátom fényképezőgépét…
A témához kapcsolódó vers, Babits melletti másik kedvencemtől.
Juhász Gyula: Születésnapom
Mint nyárfák hárfázása nyári éjen,
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.
Olyan magányos és olyan talányos
Elzengő ifjúságom, vert reményem.
Ma fájón int felém sok régi város
És távol táj, hol fiatal fehéren
Az élet kacagó volt és világos.
És távol táj, hol fiatal fehéren
Az élet kacagó volt és világos.
S egy húr ezüstje sír, a fája ében,
A hold ma sírokon jár s hervadásos
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...
A hold ma sírokon jár s hervadásos
Az éjszaka. Huszonhat éve éppen...
Legyetek jók, ha tudtok!
